„Máskor játsszatok kihalósdit!”
(Jégkorszak rajzfilm)

A fejlett ipari országok népessége mintha elvesztette volna fajfenntartási ösztönét és lassan a kihalás szélére sodródik. Ez a jelenség nemcsak a nyugati országokban tapasztalható, hanem 1945 után az iparosodás útjára lépett Közép-Európa országainál is.  Magyarországon ennek a váltásnak a generációja is fellelhető. Nagyszüleimnek tizenegy gyermeke született, de csak tizenegy unokájuk, hét házasságból. Hasonló arány volt a másik oldali nagyszülőknél is, és ez történt, mondhatni az egész társadalomban, igen kevés kivétellel.

Egy tanítóm óráján elhangzott, hogy azért kellett abbahagyni kalandozásokat, mert elfogytak volna a magyarok. Ez az egész már akkor szöget ütött a fejembe. Hogyhogy elfogytak? Nem egy nemzet áll mögöttük? ... és a kalandozás? Alighogy bejöttek, már mentek is kalandozni? Semmi letelepedés, vetés, aratás? ...akkor ki termelt az itthoniaknak nyáridőben? …ki termelt azoknak, akik kint kalandoztak? ...és ki védte az itthoniakat? Az egykori kisgyerek hiányérzete mindig is kísértett, ha a honfoglalás került szóba. A mai történelemszemlélet egyre közelebb kerül a kérdőjelek feloldásához, de 'szent tehén' effektusként, a köztudat, a politika és a tudomány képviselői többnyire szentségtörésként kezeli, ha úgy tekintünk a honfoglalásra, mint ami valójában volt.

Gondolgok, ötletek, humorral vagy anélkül..., magyarázattal vagy anélkül...

  A múltban valamennyi kultúra embere hitt és a ma élő emberiség túlnyomó része hisz a lélek valamilyen állapotú létezésében. A különbség legfeljebb csak a túlvilágról alkotott felfogásban és a vallási-lelki gyakorlat módjában van.
A természetfelettibe vetett hit a mai korban is tovább él, akkor is, ha az adott személy esetleg nyíltan tagadja ennek elfogadását. Gondolatom szerint, ez a hit lényünk jóval mélyebb aspektusából ered, hogy egy egyszerű nemmel semmissé lehetne tenni.  
  Az írott és íratlan történelmen átvezető, állandóan jelenlévő istenhit és az öregkort megélt emberek elmúlás előtti tapasztalatai, a klinikai halál állapotából visszatérő emberek beszámolói azt éreztetik velünk, hogy 'valami van odaát.
  A visszatérők rendre, részleteiben is hasonló, testen kívüli élményekről számolnak be. Nem csoda hát a legtöbb ember úgy gondolja, hogy valami-valaki vár bennünket a halálunk után.

Humorra hangolva...