GONDOLGOK | Ez az oldal egyszerűsített, nyomtatóbarát változata. Ide kattintva léphet vissza az eredeti oldalra. |
![]() | |
Szekeres Sándor : |
|
A múltban valamennyi kultúra embere hitt és a ma élő emberiség túlnyomó része hisz a lélek valamilyen állapotú létezésében. A különbség legfeljebb csak a túlvilágról alkotott felfogásban és a vallási-lelki gyakorlat módjában van. A természetfelettibe vetett hit a mai korban is tovább él, akkor is, ha az adott személy esetleg nyíltan tagadja ennek elfogadását. Gondolatom szerint, ez a hit lényünk jóval mélyebb aspektusából ered, hogy egy egyszerű nemmel semmissé lehetne tenni. Az írott és íratlan történelmen átvezető, állandóan jelenlévő istenhit és az öregkort megélt emberek elmúlás előtti tapasztalatai, a klinikai halál állapotából visszatérő emberek beszámolói azt éreztetik velünk, hogy 'valami van odaát. A visszatérők rendre, részleteiben is hasonló, testen kívüli élményekről számolnak be. Nem csoda hát a legtöbb ember úgy gondolja, hogy valami-valaki vár bennünket a halálunk után. Az alábbi igen érdekes párhuzamokra figyeltem fel, a születés előtti és a születés utáni állapotban: Születés és halál eseménye: mindkettőben közös, hogy sem a születésünk, sem a halálunk után nincs visszatérés az azt előző állapotba. Mindkét esemény egy visszafordíthatatlan folyamat vége. Reagálás a következő állapotból történő kapott behatásra: A kismamák tapasztalják, ha a külvilágból valamilyen erős hatás éri őket, a babák nyugtalanná válnak, összerándulnak. A legtöbb ember, ha valamilyen szellem, vagy szellemi lét jelenlétére utaló jelet kap, még akkor is, ha csak képzeli, beleborzong, és legszívesebben elmenekülne, eltávolodna az érzéstől vagy a helytől, ami ezt a nyugtalanságot létrehozta. A születés és halál pillanatának bekövetkezése: Arról hogy mikor szülessen meg, a magzat, a baba dönt. Ahogyan mondani szokás, majd Ő tudja, mikor kell megszületnie. Az orvosok beszámolnak arról, hogy néha gyógyíthatatlannak mondott betegségből térnek vissza emberek, és néha egy egyszerű nátha elviszi őket. Visszatérnek, mert még dolga van a léleknek, még nem érett a születésre. De van, amikor a lélek halni/születni vágy, mert felkészült, és nincs orvos, ki visszatarthatná. Feladata az adott állapotban: A magzat egyedüli feladata hogy az adott idő alatt kifejlődjön, megerősödjön és megszülessen. Semmi több. A bennünk lévő lélek feladata mintha az lenne, hogy a magzathoz hasonlóan, az emberi testben, mint egy anyaméhben, kifejlődjön, megerősödjön és megszülessen? Már csak néhány kérdést kell feltenni létünkkel kapcsolatban: - Azért születtünk erre a világra, hogy egy lélek születhessen testünkből? Az is, aki abba hitbe ringatja magát, hogy nincs a halál után semmi. A lélek pedig tudja, hogy van, és azt is, ha majd eljön az ő ideje, várni fogják, számítanak rá. …és hiszem, hogy bármiféle vallási gyakorlat nélkül is fel lehet nevelni, és a vallásosság mellett el is lehet elrontani. Az, hogy milyen vallású az ember, és hogy hová született, teljesen mindegy. Tenni kell a dolgunkat, nevelni, érlelni lelkünket, és segíteni ebben a többi embernek. Ha egyre többen kezdünk el úgy élni, ahogyan a világunk vallásainak igaz tanításaiban le van írva, kevesebb baj lesz a világban. Az életnek nem szabadna arról szólnia, hány embert tud valaki maga alá rendelni, és messze nem arról, hogy ki, hány nemzetet tud meghódítani. A Földünk a szülőbolygónk, testünk-lelkünk anyaméhe. Nincs senkinek joga azt felelőtlen pusztítást megtenni vele és velünk, amit ma megengednek maguknak néhányan. A gondolat nem előzmény nélküli. A manicheizmus és a bugumilok dualista szemlélete hasonló gondolatokat ébreszt. Az anyag és lélek kettőségét tanították, a sötétség és fény harcát, annak kornak szemléletéhez, szellemi szintjéhez igazodva. | |
![]() |